Hogyan lesz egy kertből induló kísérletből tudatos vállalkozás? - Interjú Ritával, a Pillangós Port

– Hogyan indult a történeted? Mi volt az a pillanat, amikor megszületett benned az elhatározás, hogy vállalkozást indítasz?

Először csak a családnak készítettem a háztáji növényekből finomságokat. A telkünk déli fekvésű, így az első sikerélményeimet a fűszernövények adták, mert jól bírták a hosszú, napsütötte, csapadékban szegény nyarat. Készítettem rozmaring- és zsályaszörpöt, levendulás almaszószt, mentás baracklekvárt. Magával ragadott az ízekkel és hatóanyagokkal való kísérletezés, s vadon gyűjthető növényekkel kezdtem bővíteni ismereteim. Megszülettek az ibolya- és japán cseresznyefavirág-szörpök, a fenyőrügy szirupok, az orbáncfű olajos kivonatok és így tovább.

– A tanulás is része az utadnak: jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gyógy- és fűszernövények felsőoktatási szakképzését végzed. Mi motivált erre?

A hagyományokon alapuló felhasználás mellett fontos a tudományos háttér. Az etnobotanika, a farmakobotanika, a fitokémia egyaránt lenyűgöző tudományágak. Tanulni azért kezdtem, hogy még mélyebb, szakmailag megalapozott tudást szerezzek, amit a mindennapi munkámba is be tudok építeni.

– A fenntarthatóság és a természetes alapanyagok fontos szerepet játszanak nálad. Hogyan tudod ezt a mindennapokban megvalósítani?

A termékpalettánk folyamatosan változik. Fontosnak tartom, hogy visszatérjünk a szezonalitáshoz és a természetes tartósítási módszerekhez. Változó lehetőségeket kínál a természet, tavaly orbáncfű borította a mezőket, idén az ibolyából szedtem korábban nem látott mennyiséget, de kóstoltál már például tavaszi kankalin szörpöt? Magnóliás ecetet? Fűszeres sütőtök lekvárt?

A növényeket legegyszerűbben szárítással tehetjük el a következő hónapokra (pl teaként), vagy készíthetünk olajos kivonatokat, tinktúrakat, és vízgőzdesztillációval hidrolatumokat, illoolajokat, h
ogy megőrizzük erejüket.

Mindig keresem mivel lehet igazán fenntartható módon kertet művelni. Például felfogjuk az esővizet, de ma ez már kevés, ezért idén bevezettem a kertbe a gyapjúval mulcsolást. Sajnos az értékes alapanyag gyakorta kárba vész, pedig a gyapjú természetes, lebomlik, tele van tápanyaggal, jól magába szívja a vizet, és lassan szárad ki, tökéletes talajtakarásra (is).

– A lepárlás különösen fontos része a munkádnak. Miért döntöttél úgy, hogy beszerzel egy lepárló készüléket?

A kísérletezésből szerelem lett. Nem tudtam letenni a vízgőzdesztilláció történelméhez fűződő olvasmányokat, faltam a legendákat Kleopátráról, Avicennáról, Paracelsusról és egy workshop után egyenes út vezetett a saját lepárlóig. Az első készülékem természetesen a DestillArtnál vásároltam, fontos számomra a megbízható háttér, a jótállás, a szervizelési lehetőség, és hogy bármilyen kérdéssel kereshetem Mónit aki a legnagyobb körültekintéssel igyekszik kielégíteni tudásvágyam.

– Mennyire volt nehéz az első használat? Mit tanácsolnál egy kezdőnek?

Maga a használat egyszerű, akárcsak egy kotyogós kávéfőző. Ugyanakkor azt tanácsolnám, hogy mielőtt bárki nekikezd, járja körül jól a témát, akár egy workshop is sokat segíthet.

– Melyik lepárlás adta számodra eddig a legkülönlegesebb élményt?

Mindegyik más miatt emlékezetes, s mind egy-egy aromaterápiával is felér. A cickafark a kék illóolajcseppekkel varázsolt el, a citromos bazsalikom friss fűszeres illata ejtett rabul, az istenfa levelét megdörzsölve a kóla illat után kellemesen meglepett a citrusos lágysága. Néha pedig sokkal inkább érzések és élmények maradnak a fejemben, mint amikor ámuló tágra nyílt szemek csodálkoznak a levendula illóolaj mennyiségére és illatára.

– Mi az, ami a legnagyobb örömet adja a munkádban?

Nincs két egyforma év, nincs két egyforma termés, és nincs egyforma vásárló sem. Ennek köszönhetően nincs rutin és mókuskerék. Mindegyik növényhez kapcsolódik egy emlék: közös gyűjtések nevetései, új lelőhelyek felfedezése, az erdők-mezők ropogása a talpam alatt, a közelgő eső illata.

Rita története arról szól, hogyan lehet a természet szeretetéből, a hagyományos tudás tiszteletéből és a kitartó tanulásból egy olyan út, amely nemcsak termékeket, hanem életérzést is ad másoknak. A Pillangós Porta nem pusztán vállalkozás – sokkal inkább egy híd az ember és a természet között.